Kíváncsi nemzet vagyunk, misem bizonyította ezt jobban mint a 4-es metró átadása utáni hihetetlen érdeklődés. Boldog és boldogtalan ment kipróbálta, utazott, fényképezett, tolongott, hihetetlen elszántsággal ugrott a tömegbe, mint a zenekarok frontemberei dőlnek a közönségük karjaiba, a küzdőtér első sorainál.
Két ember volt aki nem kíváncsiságból, hanem kényszerből utazott az új metrón, mert a megszokott 107E autóbusz már nem a régi útvonalon közlekedett...
Ez a nagyváros kihívása, ezzel önmagában még nem is lehet semmi probléma, a szomorú látvány az volt, hogy a lifteknél hatalmas tömeg állt sorba, mert a mozgólépcsők is strapásnak tűntek az egészséges embereknek, lifttel kellett lemenniük egy szintet. - Nagymamám régen ezt úgy mondta, passzióból...- Feltűnő látvány volt a két ember - vak vezetett világtalant - nem volt kétséges, hogy nekik nem alternatíva volt a felvonó, hanem enélkül nem jutottak volna a peronokra és onnan fel sem.
Hihetetlenül érzéketlen volt minden utas, egy ember nem akadt volna, aki azt mondta tessék menjenek előre, hiszen önökért és a sorstársaikért is épült a felvonó...
Magyarország, én így szeretlek? :(
Ez a nagyváros kihívása, ezzel önmagában még nem is lehet semmi probléma, a szomorú látvány az volt, hogy a lifteknél hatalmas tömeg állt sorba, mert a mozgólépcsők is strapásnak tűntek az egészséges embereknek, lifttel kellett lemenniük egy szintet. - Nagymamám régen ezt úgy mondta, passzióból...- Feltűnő látvány volt a két ember - vak vezetett világtalant - nem volt kétséges, hogy nekik nem alternatíva volt a felvonó, hanem enélkül nem jutottak volna a peronokra és onnan fel sem.
Hihetetlenül érzéketlen volt minden utas, egy ember nem akadt volna, aki azt mondta tessék menjenek előre, hiszen önökért és a sorstársaikért is épült a felvonó...
Magyarország, én így szeretlek? :(
